AZ ÁLOMRÓL

ANALITIKUS PSZICHOLÓGIAI ÉS METAFIZIKAI MEGKÖZELÍTÉSBŐL Antalfai Márta, 2009.

„Az álmok a szellem vándorlásai”(Aranyvirág titka) Az álom képei szimbolikus üzenetek önmagunkról, cselekedeteinkről, személyiségünkről, aktuális lelki beállítódásunkról. Az álom képeiben (személyek, élőlények, tárgyak, természeti képződmények, fantáziaképek) önnön magunk egy-egy aspektusa, lelki habitusunk, megnyilvánulásra vágyó lélekrészünk jelenik meg szimbolikus formában.

A megjelenésnek üzenetértéke van. Ezek az álombeli képek, történetek felnagyítanak és kihangsúlyoznak olyan attitűdöket életünk területéről, amelyeket éber tudatállapotban nem veszünk észre – se önmagunkban, se a külvilágban. Ezek a belső lelki inspirációk, attitűdök nappal mintegy alvó állapotban vannak. Álombeli szimbolikus megjelenésük és üzenetük korrekciós, prevenciós, valamint fejlődési lehetőséget is magában rejt.

Az álmok elsősorban nem a hétköznapok problémáiról, konfliktusairól szólnak, nem is csak a vágyaink jelennek meg az álom képeiben, hanem rávilágítanak problémáink mélyebb összefüggéseire is.

A hétköznapok cselekvései során mindig bizonyos feladatokra fókuszálunk, s erre vetül tudatunk fénye is. Ha most mi itt ülünk, ebben a szobában, nem láthatjuk a házat kívülről –, amiben a szoba elhelyezkedik –, s nem vehetjük észre, ha pl. a tető be akar omolni, a ház kívülről megreped, de még azt sem, ha egyik szeglete kívül lángol, kigyulladt. Pozitív példával élve: ha hosszabb ideig a lakásban tartózkodunk, nem láthatjuk, hogy a külső renoválás mit javított, szépített a házon.

Alvás alatt a psziché olyan különleges rezonanciáról tesz tanúságot, amely képes arra, hogy egészben „lássa”, érzékelje, úgy az álmodó személyt (testi és lelki világával együtt), mint az álmodót körülvevő világot. Ez a világ nem csak a szűkebb család, vagy az ennél tágabb közösség, társadalom világa, hanem az a kozmikus tér is, amiben létezünk.

Úgy tűnik, hogy alvás alatt visszatérünk abba az egységbe, Egészbe, Egybe, ami több mint a hétköznapi tudatunk világa. Ezért az alvás alatt megjelenő álomfolyamatnak figyelemfelhívó jellege van.

A fentiekből is következően az álom – számunkra szimbolikus képei – tartalmazhatnak (többek között) problémakezelést és megoldást is, felhívhatják figyelmünket valaminek a hiányára, veszélyére, kiemelhetnek olyan lényeges mozzanatot életünkből, amit eddig nem vettünk észre, rávilágíthatnak életeseményeink összefüggéseire. Óriásoktól, sárkányoktól, stb. való álombeli menekülés egyik üzenete lehet pl., hogy régóta menekülök az életemnek egy olyan problémája elől, amellyel nincs bátorságom szembenézni, amivel nem tudtam megküzdeni, s ez a komplexusként definiálható megoldatlan feszültség-csomag szinte óriássá dagadt.

Egy családi problémával küzdő, álomsorozatával érkező vendégemet sündisznóról szóló álma juttatta el ahhoz a felismeréshez, hogy konfliktusokkal bővelkedő kapcsolati problémáinak, házassági krízisének ő maga is oka, nevezetesen az ő „tüskéssége”. Sündisznós álma felerősített benne egy – számára addig láthatatlan – személyiségvonást, ill. egy viselkedésmódot, amivel mindig elrontotta kapcsolatait.

A paradoxonokkal teli álomképek és történetek nemegyszer életünk jobbá tételén, traumáinak feldolgozásán „fáradoznak”.

Amikor pl. egy akut krízis, vagy probléma - amivel a páciens a terápiába jött - a kezelés ideje alatt az álomba kerül (pl. öngyilkossági kísérlet), akkor ez a jelenség – tapasztalataim alapján – azt üzeni a terapeutának, hogy a krízis feldolgozása nemcsak a terápia verbális – az éber tudathoz kapcsolódó - kognitív folyamatában kezdődött el, hanem érzelmi szinten, s a lélek mélyén is.

Kossuth Rádióban a szerzővel megjelent interjú alapján 2009.

Bejelentkezés, érdeklődés

Antalfai Márta

antalfai@gmail.com

←Vissza az ambulanciához (további információ, árak, elérhetőségek)