A Kincskereső Meseterápiás Módszer

A LEA akkreditált képzései között szerepel a Kincskereső Meseterápiás Módszer, amelyet Antalfai Márta 1998-2002 között dolgozott ki, s tanított az ELTE Személyiség-és Klinikai Pszichológia Tanszék hallgatóinak. Első meseelemző tanulmánya Az istenhegyi székely leány című meséről 1997-ben jelent meg.
A módszer a mesék lelki kincsestárának feltárásán túl, a szerző több évtizedes pszichoterápiás és egyetemi oktatói tapasztalataira épül. Antalfai Márta szerint a mesékben olyan lélektani törvényszerűségek húzódnak, amelyek a pszichológia és a pedagógia tudományát is gazdagíthatják.
Lélektani megközelítésű mesekutatásai alapján a módszer alkotója úgy látja, hogy a mesék megmutathatják az utat az életproblémák és konfliktushelyzetek megoldásához, gyanis a mesék mintájára a krízishelyzetekből győztesen az ún. alkotói ugrást, a minőségi változást is magába foglaló „harmadik választás” útján kerülhetünk ki.
Antalfai Márta meseelemzésekről írt könyve, A női lélek útja mondákban és mesékben, 2006-ban jelent meg, majd a könyv második, meseterápiával is bővített változata 2011-ben, a harmadik kiadása pedig 2014-ben.
Az alábbiakban részleteket ismertetünk a módszerről, a képzésről és a Módszer alkotójával készült interjúkból, melyekben megtalálható a szerző hitvallása a mesék életünket gazdagító, egészségmegőrző, és gyógyító hatásáról.
A szerzőt idézve: „A népmese olyan, mint a mély kút, amelynek kristálytiszta vízében önmagunkat pillanthatjuk meg, vagy mint a föld mélyében lévő barlang, amely drágaköveket őriz magában.”

„A Kincskereső Meseterápiás Módszerről
Antalfai Márta, 2006-2008

„Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a szívetek is”
(Mt6, 21)
Milyen kincsekre lelnek a mesék szereplői vándorlásuk, küzdelmük, útkeresésük során? Mennyiben szolgálja a boldogságkeresés a személyiség fejlődését?
Mivel a mesék az emberi lélek alkotásai, a Kincskereső Meseterápia Módszere a mesék lélektani elemzésével közelíti meg a mesehősök próbatételeinek és megküzdéseinek értelmét, s célját. A bennünk lévő homo sapiensi értékeknek a mesék segítségével történő felfedezésére épül.
Kisgyermekkortól keresi az ember – legtöbbször élete végéig – a kincset, a lényeget, a maradandót, azt, ami boldoggá teszi, s hol ebben, hol abban találja meg. Van, amikor a konkrét anyagi javak, pénz, arany keresése a cél, sokszor kapcsolatok vég nélküli hajszolása, máskor ismeretek halmozása, vagy élmények habzsolása. Ám ezek a kincskeresések legtöbbször nem akarnak véget érni. Csak a keresés marad, a megszerzett kincs valahogy nem lesz a végső, nem elégíti ki a keresőt.
Ezzel szemben mit mutatnak erről a mesék? Majdnem minden mese hőse útnak indul, hogy megkeresse a maga kincsét…

Mesékben őrzött kincseink

A mesék segítségünkre lehetnek abban, hogy megtalálhassuk a helyes utat, a mesebeli hármas út közül ráléphessünk arra, amit a szívünk diktál. Választási, döntési helyzeteinkben a mesék – ha nem is tudatosan – az iránytű szerepét tölthetik be. Erőt adnak ahhoz, hogy a legnehezebb pillanatokban se adjuk fel, hiszen mindig van kiút, van megoldás, leleménnyel, erővel, hittel, kitartással. A mesék próbatételeiben fellelhető az az üzenet, hogy az igazság, jóság és szeretet – a humán emberi értékek – akkor is léteznek a világban, ha néha nem láthatók, nem tapasztalhatók. A népmesék közelebb visznek ahhoz, hogy a megfogható és látható valóságot ne vegyük készpénznek és egyedül-valónak, ahogy azt Polányi Mihály filozófus tollából olvashatjuk: „A mese, mítosz megszabadít attól, hogy a valóságot tévesen azzal azonosítsuk, amik látszólag vagyunk”.

A képzés keretein belül a sajátélményű mesefeldolgozások a Kincskereső Meseterápia Módszerére épülnek. A módszer lényege: mesék segítségével felfedezni a személyiségünkben rejlő, még feltáratlan lelki kincseket, belső értékeinket.

Minden életkor, fejlődési szakasz magában rejt olyan lehetőségeket, kreatív képességeket, amelyek kedvező feltételek mellett, külső segítséggel kibontakoztathatók.  A belső világ megelevenedéséhez talán éppen a mesék a legalkalmasabbak, mivel szintén az ismeretlenből, intuícióink homályából érkeznek.

Az emberiséggel egyidős mesék arra hívják fel a figyelmet, hogy fantáziáink segítségével megnyílhatnak lelkünk azon csatornái, amelyek a személyiség mélyén rejlő „tiszta forráshoz” vezetnek. Ezért a mesék fontos útmutatók a kiteljesedés, egyéniséggé válás folyamatában.
A módszer gyermekeknél, serdülőknél és felnőtteknél egyaránt alkalmazható egyéni és kiscsoportos (6-8 fő) formában. Gyermekeknél (6-12 éves kor között) magatartászavarok, beilleszkedési és szocializációs problémák, szorongások, félelmek kezelésére. Serdülőknél és felnőtteknél életvezetési és párkapcsolati problémák, krízishelyzetek megoldására, életcél, életút megtalálásához, valamint pánikbetegségben és szorongásos zavaroknál.
A meseelemzések alkalmával sor kerül a mesék főbb lélektani vonatkozású törvényszerűségeinek ismertetésére, köztük a szerző által feltárt, mesekategóriákat alkotó életkori szakaszok vetítéssel egybekötött bemutatására. Az egyes fejlődési állomások jellemző meséi segítséget nyújthatnak az adott életszakasz problémáinak és feladatainak megoldásához. Tágabb összefüggésben eligazítanak az élet labirintusában.”

INTERJUK
„A MESE GYÓGYÍTÓ EREJE
Antalfai Márta
Megjelent: Zöld újság, 2007
Az interjút készítette: Maczkay Zsaklin újsáhíró

„…a mese megkönnyebbíti a szívet, s olyan porhanyóvá teszi az ember lelkét, hogy az álom magvai könnyen kicsíráznak benne” – mondja Seherezádé az Ezeregyéjszaka legszebb meséiben.
A mesék világa ősi keletű, végighúzódik az emberiség egész történetén. Gondolhatunk a legrégebbi korokra, az antik mesemondókra, amikor Homérosz és más mesemondók, recitáló hangon mesélték a köréjük csoportosuló embereknek a fantázia és a valóság határmezsgyéjén született, később aztán szájról-szájra terjedő, csodás történeteket, vagy a fenti sorokban megidézett Kelet varázslatos, titkokkal övezett világára, háremhölgyek fátyolos hangjára, vagy akár – átugorva sok-sok évszázadot - a közelmúlt paraszti kultúráira is, ahol a fonóban és a közösségi élet egyéb színhelyein asszonyok és férfiak meséltek a maguk és egymás szórakoztatására, de egyúttal okulására is. Hiszen őseink még jól tudták, hogy a mesén keresztül segítséget, útmutatást kaphatnak saját válságaikra is.
Miben rejlik hát a mesének a gyógyító ereje? – erről kérdeztük Dr. Antalfai Márta klinikai szakpszichológust, mese – és művészeti terapeutát.  
 - Ön, mint klinikai szakpszichológus és jungi analitikus, hogyan került kapcsolatba a mesék világával?
Tíz évvel ezelőtt a jungi képzésem során felkértek, hogy tartsak előadást a C. G. Jung Komplex Pszichoterápiás Egyesület konferenciáján. A választott témám a női és a férfi lélek kapcsolata volt. Mivel számos tanulmány született már a témában, Jung munkásságáról pedig könyvtárakra való szakirodalom, szerettem volna a témát egy új és addig kevéssé vizsgált aspektusból megvilágítani. Ezért az Egyesület akkori elnökének, dr. Süle Ferencnek a tanácsára, az egyik kedvenc gyermekkori mesém elemzésének felhasználásával igyekeztem a témát kibontani. A mesékkel Jung is foglalkozott, noha az ő hatalmas életművének ez csupán egy vékony szeletét jelenti.
Hét év kutatási tapasztalatai nyomán írtam meg A női lélek útja mondákban és mesékben c. könyvemet, amelyben 255 női főszereplővel rendelkező mesében vizsgáltam a női személyiségfejlődést kisgyerekkortól a kora felnőttkorig. Az elemzések középpontjába saját kedvenc mesémet, "Az istenhegyi székely leány" történetét állítottam. Ekkor tudatosult csak bennem, hogy ez a mese mennyire leképezi életem későbbi történéseit.

Mindenekelőtt népmesékkel dolgozom, melyeket évszázadok kollektív tudata csiszolgatott, így ezekben találjuk meg legtisztább formában az emberiség ősi bölcsességeit. Ugyanakkor a mesekutatók rámutattak arra, hogy a műmesék is a népköltészetből, vagyis ősi, mitikus alaptörténetekből származnak. Ez a történeti mag univerzális, az emberlét alapvető kérdéseivel (konfliktusaival, a személyiségfejlődés egyes lépcsőfokaival) foglalkozik. Ezért van az, hogy bizonyos mesék szinte valamennyi nép mesekincsében fölfedezhetők, és ha lehántjuk róluk a kulturális különbségekből adódó eltéréseket, megtaláljuk az azonos alaptörténetet.

•  Hogyan gyógyítanak a mesék?

A mesék, mítoszok és mondák a vágyainkból, a fantáziánkból és az érzelmeinkből születtek, s így a képzelet és a valóság összefonódásai. A mesék szimbolikus képeikkel és cselekményeikkel nagyon mély intuitív tudást és sejtéseket jelenítenek meg az élet misztériumáról, törvényszerűségeiről, a lélekben játszódó folyamatokról. A meseterápia abból a felismerésből indul ki, hogy az emberi lélekben fölmerülő konfliktusok (felnőttkori krízisek: szülőkről való leválás, párválasztási dilemmák stb.) szimbolikus formában megtalálhatók a mesékben is.

A mesét csak az újabb időkben tekintik gyermekműfajnak, régen a mesemondás és hallgatás végigkísérte az emberek életét; a hallgatók fölfedezték magukat a mesékben, és megfejtve a jelképes üzeneteket, a mese analógiájára megoldást kaptak saját problémáikra, életkérdéseikre is. Valamikor ezeket az üzeneteket még könnyűszerrel dekódolták az emberek, vagyis a mesében föllelhető motívumokra, fordulatokra „ráültették” saját élethelyzetüket. Mára elszakadtunk a mítoszok világától, és kevésbé gondolkodunk képekben, ezért a szimbolikus formában megjelenő mondanivaló lefordításához olykor „közvetítőre” van szükség.

 A mese alaptörténete mindig valamiféle konfliktusra épül. A mesehős szembetalálja magát egy problémával, ezért elindul, hogy egy szimbolikus úton át leküzdje az elé gördülő akadályokat. Ez az elindulás voltaképp a sorsunk fölvállalását jelképezi, azt, hogy hajlandók vagyunk szembenézni a feladatainkkal, és leküzdeni „a sárkányokat is”.

A személyiségfejlődés különböző állomásai, alaphelyzetei jelennek meg a mesékben, az adott életszakasz döntési és választási mozzanatai. A hősnek – aki eltévedt a sűrű erdőben, ezen döntési helyzetekre kell helyes választ adnia ahhoz, hogy elérje a személyiségfejlődés következő lépcsőfokát, pl. a serdülőkorból a felnőttkorba lépést. Ezt a választási szituációt a mesékben rendszerint a hármas keresztút, a hármas elágazás jelképezi.

Fontos momentum, hogy a hősnek – noha akadnak segítői – végtére is egyedül kell végighaladnia az úton, vagyis neki magának kell a személyes boldogságáért erőfeszítéseket tennie. A hangsúly a megoldáson van.

A kezdeti diszharmónia után a mesében végül minden a helyére kerül. „A jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését.” A klasszikus mesében mindennek megvan a maga helye, és szerepe, úgy a jónak, mint a rossznak is. A negatív, félelmetes hősök például fontos szerepet töltenek be a gyerekek személyiségfejlődésében. Az emberi lélekben, különösen a gyermekek lelkében nagyon sok szorongás, testetlen, konkrét tárgyhoz nem kötődő félelem lapul. Klinikai munkám során naponta tapasztaltam, hogy a megfoghatatlan szorongásélmény súlyos pszichés betegségekhez vezethet. Ezek a rettenetesen intenzív szorongások is gyermekkori eredetűek. A félelem nem csak a külvilág által kiváltott reakció, de a kisgyerekben félelmet keltenek saját indulatai, agressziója is, amit a szülők megpróbálnak szabályozni. A mesében megjelenő negatív alakok (sárkányok, boszorkák és a többiek) segítenek neki abban, hogy formát öltsön az artikulálatlan, differenciálatlan (éppen ezért mindennél nyomasztóbb) félelem. Miután alakot ölt, pl. egy sárkány, boszorka formájában, már maga is lerajzolhatja, közel kerülhet hozzá, megszelídítheti. A mese végül föloldja a negatívumokat, hiszen a jó győzedelmeskedik a rossz felett.

• Mi történik a meseterápia során?

A mesékkel való gyógyítást felhasználom az egyéni és a csoportos terápiákban is. Mindkettőnél a páciensek kedvenc meséjével, annak elemzésével foglalkozunk. Szinte mindenkinek van kedvenc meséje, amit gyerekkorában számtalanszor olvasott, vagy olvastak neki a szülei. (Akik rendszerint elképzelni sem tudják, a gyereknek miért olyan érdekes századjára is ugyanaz a történet.) Ezt a kedvenc mesét föl tudjuk idézni magunkban felnőttkorunkban is, és ha végiggondoljuk az életünk meghatározó eseményeit, sokszor azonnal ráébredünk, hogy ez a mese „rólunk szól”.
A meseválasztásban mindig az egyén problémája mutatkozik meg, az a konfliktus, amit fel kell oldania (pl. szülő-gyerek konfliktus, párkapcsolati problémák). Pszichoterápiás tapasztalataim nagyban hozzájárultak annak a felfedezéséhez, hogy a gyerekek „kedvenc” meseválasztásában már benne rejlik a leendő sors, az a hozott életfeladat, melyet fel kell ismerniük, és meg kell oldaniuk. A gyerekek, akik unos-untalan egy mesét követelnek, megéreznek valamit ebből, és rendszerint kísérteties ráérzéssel ki tudják választani a mesében „saját szerepüket”.
A csoportos terápia relaxációval kezdődik, ebben az állapotban mindenki felidézi választott meséjét és abból egyetlen alakot, amit később le is rajzol. A foglalkozások alkalmával, egyesével elemezzük végig minden csoporttag meséjét, úgy, hogy ahhoz a többiek is hozzárakják saját meglátásaikat. Ily módon a terápia még intenzívebb, hiszen úgy a mesék, mint a résztvevők is hatnak egymásra.
Az egyéni terápiában alapvető szerepet játszanak az álmok is, melyek érdekes módon kapcsolódnak a mesékhez. Az álmokban gyakorta fölfedezhetünk olyan részleteket, melyek egy-egy mesével mutatnak analógiát. A terápia időtartama természetesen egyéntől és problémától függ, ám a mese bevonása – a szimbólumok és képek erejének, intenzív hatásának köszönhetően - jelentősen lerövidíti az időt. Szinte mindenféle problémára, válságra segítséget nyújtanak a mesék (a pánikbetegségtől kezdve a depresszióig, a szakmai – vagy párkapcsolati kudarcokig stb.).”
Végül rövid ismertetőt adunk a LEA szervezésében folyó akkreditált meseterápiás képzésről.
„Az akkreditált meseterápiás képzés
Antalfai Márta, 2010
A meseterápiás képzés a mesék szimbólumvilágának elemzésén keresztül kívánja demonstrálni azok személyiség- és önismeret-fejlesztő hatását. Meseelemzések és esettanulmányok tükrében ismerteti meg a résztvevőkkel a személyiségfejlődés folyamán fontos szerepet játszó szimbólumok jelentéstartományát, a mesékben megjelenő archetípusok pozitív és negatív változatait, érzelmeinket, viselkedésünket és társas kapcsolatainkat befolyásoló hatásukat.
Népmesék elemzésén keresztül foglalkozunk lelki élményvilágunk szimbólumokban megjelenő tartalmaival. Elemzésre kerülnek a személyiségfejlődés egy-egy állomásához kötődő krízisek és komplexusok. Áttekintjük a mesehősök által szimbolizált azon megküzdési stratégiákat, amelyek nem csak a normatív fejlődést segítik elő, hanem útmutatást adnak a belső destruktív energiák, az életút folyamán fellépő nehézségek, konfliktusok feldolgozásához is.
Fókuszba kerülnek az „átmeneti korhoz" kapcsolódó krízisek és komplexusok. A csoporttagok megismerhetik az általuk választott kedvenc mese személyre szóló üzenetét, a szereplők és a cselekmény által szimbolizált fejlődési állomásokat. A mesék elemzéséhez ábrákat, táblázatokat használunk demonstrációként.  Ezt követi a kreatív úton történő feldolgozás.